NÉPEK VÁNDORLÁSA, AVAROK KORA

(írta: Kálmán László)

A római birodalmat megrengető, Pannónia provinciából kiűző hun birodalom valójában az általuk legyőzött népek „szövetsége” volt. Magába foglalt rugi, svév, osztrogót, longobárd, gepida stb. népelemeket.

Attila halála után a volt szövetségesek megverték a hunokat, maradványaik keletre vonulva eltűntek a történelem süllyesztőjében. A nép emlékezetében élő Csaba királyfi – „ aki csillagoknak égi útján vissza – visszatér „ – egyik legendás eleme annak a letűnt kornak. Tárgyi bizonyítékai ittlétüknek településünkön nem kerültek elő, de Rábapordányban ( Patyidomb ), Csornán, Árpás-Dombiföldön talált sírok bizonyítják rábaközi jelenlétüket.

A győztesek némi tanácstalanság, ide-oda vándorlás után megtelepedtek a Kárpát-medencében, a Dunántúlt, – vidékünket is – a longobárdok népesítették be, az Alföldet a gepida törzsek lakták. Történelmi léptékben vizsgálva nem túl sokáig…

Keletről egy újabb lovas, „íjfeszítő” népcsoport tűnt fel : az avarok. Nem túl jó hírük Őket is megelőzte, a Kelet- Római Birodalom (Bizánc ) az Al-Duna vidékén már szerzett némi tapasztalatot…

A longobárdok és a gepidák – bár rokon népek voltak – nem igazán viselték el egymást. A longobárdoknak jól jött az avarok hadereje, szövetségre léptek és megsemmisítették a gepidákat. A szövetség értelmében az avarok megkapták a gepidák szállásterületeit. A longobárdok viszont rádöbbentek, hogy                     – focinyelven szólva – nagy kapufát rúgtak, az addigi zsörtölődő, de tunya szomszédok helyett most kaptak egy izgága, kiszámíthatatlan és fölöttébb verekedős tömeget. A nagyobb bajok elkerülendő, villámgyorsan „pakoltak” és meg sem álltak a mai Milánó vidékéig. ( Ezt a területet ma is Lombardiának hívják ). A Dunántúl, a mi vidékünk is az avarok ölébe hullott. Erejük teljében, jókora haderővel bírva a bizánciakhoz is rendszeres „beszerző utakat” hajtottak végre, éves sarcot fizettetve a császári udvarral. Ennek nyomait rendszeresen megtalálják a kora-avar sírokban a régészek aranypénzek formájában.

Aztán az erős avar birodalomba is bekövetkezett a belső viszály, valószínű valamilyen lázongás formájában. Bár nagy nehezen túlléptek a nehézségeken, de meggyengültek. A szakemberek más, keletről jövő népcsoportok beáramlását is föltételezik, ugyanis változás állt be a leletek tanúsága szerint a kultúrában, viseletben, temetkezési szokásokban. Az ezt követő időszakot történészek, régészek egyaránt késő-avarkornak nevezik.

(Vannak föltevések, melyek szerint a keletről jövő új népcsoport volt a magyar  honfoglalók első hulláma. László Gyula régészprofesszor kettős honfoglalás elmélete ezzel kapcsolatban a leghíresebb.)

A késő-avarkor népessége az időközben megerősödött Frank Birodalommal és a körülvevő szláv népcsoportokkal folytatott élet-halál harcot, kevés sikerrel. Sorsukról nagyon keveset tudunk, feltevések szerint megélték a honfoglalást.

E rövid és meglehetősen felületes áttekintés után nézzük, milyen hagyatékkal bír falunk ebből a korszakból :

Longobárd sírokról van tudomása szakirodalomnak a Nagyhegy homokbányájából, de leletanyagot nem közölnek.

Az avarkor egyértelmű bizonyítéka a bágyogi Gyűrhegy. Már az 1890-es években is megemlíti a Sopron megyei Régészeti Egylet évkönyve : övveretek, edénydarabok kerültek az egylet tulajdonába. ( Korai- vagy késő avarkorból valók ? – nem tudni…) Aztán 1925-ben dr. Lovas Elemér ásatást végzett, a késő avar sírok szegényes mellékletei – mindennapos használati tárgyak, némi fegyverzet, csatok, övveretek – kerültek a soproni múzeumba. Az utolsó feltárás az ’50-es években volt, hasonló mellékletek kerültek most a győri múzeumba. Aztán a további feltárás elmaradt, ma már a lakosság által kiszórt (illegális ) szemét jelzi az egykori homokgödrök helyét…