Honlapunkon elindítunk egy sorozatot, melyben bágyogszováti vagy Bágyogszováthoz kötődő személyeket mutatunk be. Olvasóinktól is várunk ötleteket, környezetükből, községünkből kit javasolnának bemutatásra?
Érdekes, értékes személyek, sorsok, pályafutások…
Csikar a „redőnykirály”
Bágyogszovátra bejön egy idegen, érdeklődik merre találja Kovács Györgyöt? Valószínűleg kevesen tudják megmondani, hogy merre. Évtizedek óta a mi Gyurinkat Csikarnak hívják. Amikor azt kérdezem, miért kapta a Csikar nevet, Gyuri azt feleli. Magam is sokáig fociztam, ugyanazon a poszton, mint Sándor Csikar a nagyválogatottban (persze nem egészen azon a színvonalon). Így ragadt rám a név, amit sosem szégyelltem és sosem haragudtam érte.
A mi Csikarunk régóta a falu egyik ezermestere, de különösen nagy barátságban van a fával és mindennel, ami fából készült. Amikor annak idején divatba jöttek az árnyékoló faredőnyök, bizony elég gyakran elromlottak, le- vagy szétszakadtak. A háziasszonyok nem estek kétségbe, mert tudták jön aki megjavítja. Így ragadt rá a „redőnykirály” megtisztelő név.
Írásunk hőse a falu nagy többségének kedvencévé vált az elmúlt évtizedekben közvetlenségével, barátságos viselkedésével. Ahogy én visszaemlékezem rá, mindig ilyen szikár, elnyűhetetlen embernek tűnt számomra. Az idő nem fogta, nem lett súlyosabb, szerintem, ha megőrizte volna esküvői ruháját, most is simán magára vehetné. Az utóbbi egy-két évben azért érték kisebb-nagyobb balesetek, de reméljük ezekkel már véget értek megpróbáltatásai.
Kovács György 1943-ban született, az általános iskola után kitanulta előbb a bognár, majd az asztalos mesterséget, mindkettőből mestervizsgát tett. A Győri Asztalos KTSZ-nél kezdte szakmai pályafutását, ezt követően tizenegy évig dolgozott a Győri Cardó Butorgyárban. A szíve hazahúzta, közel 20 esztendeig a helyi termelőszövetkezetben gyógyítgatta a tsz. faeszközein esett sérüléseket. A szövetkezet felszámolása után visszament a Cardó gyárba, nyugdíjba meneteléig itt gyártotta a különféle bútorokat.
Feleségével 1973-ban házasodtak össze, két gyermekük született, közülük az idősebbik autófényező, a fiatalabbik –követve apja példáját- asztalos lett.
Csikar nyugdíjasként is rendkívül aktív. Elromlott az ajtózár, fűrészt kell élezni, szerszámnyelet kell készíteni, csak szólunk neki, Ő pedig e legjobb tudása szerint, záros határidőn belül megjavítja, elkészíti. Nemrég fejezett be egy nagy munkát, közel fél évig dolgozott rajta. Hoztak műhelyébe egy valamikor gyönyörű hintót, ami ronccsá vált. Talán a mellékelt képek jól visszaadják, Csikar keze alatt mi lett belőle. Újra régi fényében ragyog.
Kívánjuk, még sokáig legyen közöttünk, faluközösségünkben!
Torma József