Egy kis (amatőr) helytörténet….

(Kálmán László írása)

Nagy Gyula volt bágyogi plébános Bágyog, Rábaszovát és vidéke című könyvében foglalkozott településünk történetével. Az általa leírtakhoz szőnék néhány gondolatot, adatot, amelyeket jómagam gyűjtögettem össze különböző forrásokból, internetről, könyvekből, illetőleg gyakorta a határt járva. Kiegészítéseim nem tartalmaznak különösebb újdonságot szakemberek számára, csupán érdekesnek vélt megfigyeléseimet adom közre az esetleges érdeklődők számára. Nyissuk fel hát az első „időkapszulát”

Őskor : kőeszközöktől az első vaslándzsáig.

A kőkorszak nyomait valóban nehéz megtalálni településünkön. Irodalom, múzeumba bekerült tárgy nem utal rá, hogy abban a korban sűrűn lakott lett volna ez a vidék. Saját tapasztalaton is erre vall, mindössze a bodonhelyi úttól északra húzódó kisebb dombokon lehet felfedezni néhány kovakő darabot, amely talán korabeli kőeszköz készítés „melléktermékeként” került a helyszínre.

Nagyot ugorva az időben az első „lakott nyomok” a bronzkorra tehetők – jobban a bágyogi határban. Ez az időszak a szakemberek szerint „mindössze” 1700-1500 évnyire van az időszámítás kezdetétől. A korszakkal foglalkozók különféle szempontok szerint több kultúrára bontják fel ezt az időszakot : 

         – temetkezésük szerint halomsíros, urnasíros népekre

         –  eszközeik,  legfőképpen edényeik szerint : dunántúli mészbetétes edényű, vagy pld. „vonaldíszes” népcsoportokra is van utalás, de fellelésük szerint kisapostagi, zóki, vatyai kultúra népei teszik a laikus számára végképp kibogozhatatlanná ezt az időszakot. A mi kis falunk határában is valószínűleg ez a helyzet, nézzük a tényeket. Bágyogon csak Nagyhegynek – illetve Rézhegynek-  (vajon mitől  Rézhegy ? ) nevezett homokdombon az 1800-as évek vége felé kővel fedett urnasírt találtak, benne égett csontokkal.(2.kép) Ez valószínűleg valamelyik urnába temetkező népesség jelenlétére utal, a soproni múzeumba innét ( ? ) bekerült bronz kés viszont a leírások szerint nem tipizálható  „tömegárú” volt. A bágyogi temetőtől induló dűlőút bal oldalán az Alsó mező  dűlőben, jókora területen található pirosas, feketés, vörösbarnás cserépedény darabok úgyszintén ezen kor embereinek telepére utalnak. Szórványleletként számon tartva egy bronz hajtű került innét múzeumba.

Azért a szováti határ se maradjon bronzkor nélkül : a Győri úton Kóny felé haladva a jobb oldalon lévő Pörös dűlőben egy homokdomb tetején találhatunk néhány cserépdarabot, amelyek nagyon hasonlítanak a fentebb említett bágyogi darabokhoz. Innét leletanyagról nincs tudomásom, bár van említés a Nagy plébános által írt könyvben jókora edénydarabokról, de nem egyértelműen ide, erre a határszakaszra lokalizálható.

A bronzkort fokozatosan felváltó vaskor vidékünkön leginkább a kelták jelenlétével reprezentálható.

A már említett Nagyhegy délkeleti oldalán, illetve folytatásában a Mohos-tó keleti oldalán néhány szépen grafitolt fekete cserépdarab, illetve a 2010-es évben készített légi fotón „látható” veremlakások nyomai a szakemberek szerint a kelták korára datálható. Az Őket leigázó Római Birodalom már egy másik korszak, az ókor kezdete, de erről majd legközelebb…