Amerikai kocsma a bágyogi határban…

Kedves olvasó, ahhoz, hogy a furcsa címet megértsd, vissza kell ugorni az időben 1944. április 23.-ig.

A II. világháború még javában tartott, az angol-amerikai szövetséges erők elfoglalták már Dél-Olaszországot. Ez nagy jelentőséggel bírt a háború későbbi alakulásában, mert így a szövetségesek bombázói elérték a stratégailag fontos ipari célpontokat Németország – és sajnos hazánk – területén.

Így történt ez a fent említett napon is, amikor is az amerikai 15. légihadsereg 456-os bombázó csoportjának B-24 Liberátor típusú gépe többi társával együtt Bad Vöslaut támadta. A gépet parancsnoka, Towsend John százados után nemes egyszerűséggel csak „Townies Tawernnek” – magyarul Towni kocsmájának hívták. Legénysége, mint minden egyes ilyen gépnek 10 főből állt, a megmaradt adatok alapján a következőkből:

Leon Bashaw őrmester – toronylövész

Artur Crow őrmester- orrlövész

Gleen Duncan őrmester- faroklövész

Louis Feuerstein őrmester – gömbtoronylövész

Gordon Graham főhadnagy – másodpilóta

Leslie Kensinger törzsőrmester – fedélzeti mérnök

Herbert Lindberg főhadnagy – bombázótiszt

Douglas Marston őrmester – rádiós lövész

Edwin Webb főhadnagy – navigátor

John Townsend százados – elsőpilóta, parancsnok

A bombázó csoportnak ez volt a 36. bevetése, ez a bevetés nem sikerült túl fényesre. A kötelékből a légvédelem és a német vadászgépek 3 gépet lelőttek, több gép pedig találatot kapott, de visszatért a támaszpontjára.

A 3 lelőtt gép egyike volt „Towni kocsmája”, amely Bágyogon a Középmező-dűlőben, Ézsely János és Ézsely József helyi lakosok által bérelt földterületre esett le. A gép személyzetéből 6 fő kiugrott ejtőernyővel, 4 fő életét vesztette. A repülő szétszakadt, első része elégett, a motorok a földbe fúródtak. A hátsó rész aránylag épen maradt. A kiérkező katonaság a felhasználható anyagot elszállította, a halottakat, – amelyek közül csak Louis Feuerstein volt egyértelműen azonosítható – a bágyogi temető szélén Nagy Gyula esperes-plébános temette el. A 6 főt elfogták és Győrbe szállították.

A történet 1946-ban ért véget, mikor is exhumálták az elesetteket és elszállították amerikai katonai temetőbe.

A történet természetesen számomra csak úgy kerek, ha az eseményt átélt szemtanúk visszaemlékezéseit is papírra vetem.

Néhai Szilasi Géza bágyogi lakos 1997-ben nyilatkozott az eseményről a következőket:

„ Úgy dél tájban az átvonuló amerikai bombázók közül egyet találat ért a falutól déli irányban. Lángba borult, a legénység ugrált ki ejtőernyővel. A gép lezuhant, de nem robbant fel, csak az eleje égett. A hátsó rész ép volt, a roncsok között halottak feküdtek. Az egyikük deréktól kifelé lógott a bombázó tetején…„

Néhai Takács Ferenc is emlékezett a félig kilógó, megégett emberre, meg arra, hogy a gép farok része lövésnyomokkal volt tele, egy helyen pedig vérrel volt fröcskölve a gép törzse. A roncsok között szétszakadt testrészeket is látott.

Ezek után nem csoda hát, hogy Nagy Gyula esperes egy későbbi írásában nem tudta megmondani, valójában 3 vagy 4 főt temetett-e el azon az áprilisi napon.

A község jegyzője egy hivatalos levelében – melyet válaszként írt egy hivatalos, háborús áldozatokkal foglalkozó rendeletre (3136/1945. sz. rendelet) 1946. január 15.-én csak a félig megégett gömbtorony-lövészt Louis Feuersteint nevezi meg a bágyogi temetőben nyugvó háborús áldozatként, sőt a többi halottról – akárhány fő is az – említést sem tesz!!!

Roppant gyanús az a tény is, hogy az exhumálást végző amerikai hatóság a végleges eltemetés helyeként 2 főnél megadja a nyughelyet, 2 főnél viszont semmi nem szerepel. Talán valaki még mindig itt nyugszik a bágyogi földben?

Az elesettek:

Artur Crow orrlövész, eltemetve Florence Olaszország

Louis Feuerstein gömbtoronylövész eltemetve Ardennes Belgium

Herbert Lindberg bombázótiszt???

Edwin Webb navigátor???

Az ejtőernyővel kiugró további 6 főt részben polgári személyek, részben katonaság (csendőrség) elfogta. A mai községháza udvarán gyűjtötték össze Őket. Elsőként a Hunyadi utca (akkor Püspök utca) végétől csekély távolságra földet érő hajózót kísérte be az ott lakó Dellár János nevű ember vasvillával, ez az amerikai még tejfölös kenyeret is kapott a jegyző feleségétől. Aztán szépen hozták a többieket is, Ők már nem voltak ilyen szerencsések. Sőt! A rabszállítóba utolsónak beszálló repülős egy túlbuzgó csendőrtől akkorát kapott puskatussal a fejére, hogy a vizesárokban landolt.

No, ezt a csendőrt keresték is az exhumálást végző amerikaiak 1946.-ban, gondolom visszaadták volna azt a nyaklevest…

Hát valahogy így függ össze a történelem folyásában a bágyogi határ meg egy amerikai kocsma.

Ennek most már lassan nyolcvan éve, de az emlék még tovább él, ha másban nem, hát a dűlőnévben, melyet azóta Bágyogon csak „reptérnek” hívnak…