Hősök Napja
„akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
Az 1917-ben törvénybe foglalt ünnepet 1945-től nem tartották meg, majd 2001-ben ismét hivatalosan ünneppé nyilvánították. Az emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta életüket áldozták a hazáért.
Községünkben is megemlékeztek minden bágyogszovátiról, akik az idők folyamán életüket áldozták a hazáért. Az önkormányzat és az egyházközségek által szervezett ünnepségeken mind a bágyogi, mind a szováti falurészen a délelőtti miséket követően koszorúzták meg a hősi emlékműveket, majd a nyugdíjasklub énekkara adott műsort. A fotókon (melyeket Horváth Gábor készített) a szováti ünnepség egy-egy mozzanata látható.
Az emlékoszlop elégiája
Panaszos költemény
(Herold Gyula)
Itt állok egyedül félszeg hazám nyugati szegletén,
Az Úr ezerkilencszáznyolcvanegyedik esztendején.
A második iszonyú háború mögött,
Az Úr háza és a kocsma között.
Nem félek senkitől ha támadna rám,
Az igazság szelleme vigyáz rám.
Örök emlékül állok itt mindazoknak,
Kiknek csontjai szerteszét porladoznak.
Kiknek gyermekei anyja hiába vár az apára
Hosszú kínos napok egyikéről a másikára.
Anya gyermekeit mosolyogva vigasztalván
Míg a kínok könnyei gördülnek le arcán.
Kikért imádkozva várja haza anyja gyermekeit
Emlékül egyedül azoknak állok itt.
Emlékül halottjainknak, többiek hol vagytok?
Engem hogy így egyedül hagytatok?
Gyáva társaim hol vagytok segíteni
Árvák, özvegyek kínjain segíteni?
Lesztek majd midőn más fény ragyog rátok
Hősként tündökölni nem pírul orcátok!?
Álltok majd hősi dicsőségben
Szebbik oldalára fordított köpönyegben.
Én meg majd mint röghözkötött
Húzom meg szerényen magam a hátatok között.
Egyremegy hősök vagy áldozatok
Kiknek emlékül itt egyedül vagyok,
A véres háború legyen átkozott!
